Magyarország Alkotmánytervezete
Ez a tervezet abból a felismerésből született, hogy Magyarország alkotmányos rendje az elmúlt időszakban nem adott elegendő védelmet a közhatalom túlzott koncentrációjával szemben. Kiderült, hogy a demokratikus forma önmagában nem elegendő, ha a fékek és ellensúlyok gyengék, ha a független intézmények könnyen politikai befolyás alá vonhatók, ha a nyilvánosság torzítható, és ha az alkotmány a pillanatnyi többség önérdekű eszközévé válhat.
Az ISZOMM ezért alkotmánytervezettel áll elő. Nem azért, hogy kész és megkérdőjelezhetetlen szöveget tegyen le az asztalra, hanem azért, hogy megnyisson egy régóta halogatott közjogi vitát. Ennek a vitának a tárgya nem pusztán az, hogy milyen kormány következik, hanem az, hogy milyen államot akarunk: olyat, amely ismét könnyen kisajátítható, vagy olyat, amelyet erős garanciák védenek minden jövőbeli hatalommal szemben.
Ez a tervezet abból indul ki, hogy a választási felhatalmazás nem jelenthet felhatalmazást az állam tartós birtokbavételére. A közhatalmat meg kell osztani, az alkotmánymódosítást meg kell nehezíteni, a független intézményeket valódi védelemben kell részesíteni, a választási rendszert és a nyilvánosságot pedig ki kell vonni a pillanatnyi politikai érdekek uralma alól.
A dokumentum ezért nem csak elvi nyilatkozat, hanem konkrét szerkezeti javaslat. Olyan alkotmányos garanciákat kíván felépíteni, amelyek kizárják a hatalomkoncentráció, az intézményfoglalás, a szelektív jogalkalmazás és a demokratikus verseny torzításának legfontosabb útjait.
Ezt a szöveget vitaanyagnak tekintjük. A cél nem az, hogy egy párt birtokába adjuk az alkotmányozás gondolatát, hanem az, hogy a demokratikus közvélemény, a szakmai közeg és a társadalom egésze előtt megnyíljon a kérdés: milyen közjogi rend képes valóban megvédeni Magyarországot attól, hogy a jövőben bárki újra könnyen a maga képére formálja az államot.
Magyarország alkotmánytervezete
Preambulum
Mi, Magyarország polgárai, annak tudatában, hogy a közhatalom forrása a nép, az állam rendeltetése pedig a szabadság, az igazság, a jogbiztonság, a közjó és az emberi méltóság szolgálata, ezt az Alkotmányt fogadjuk el.
Tiszteletben tartjuk hazánk történelmi tapasztalatait, a magyar szabadságtörekvések örökségét, a velünk élő nemzetiségek államalkotó szerepét, valamint Európa népeivel és a nemzetek közösségével való együttműködésünk értékét.
Meggyőződésünk, hogy a szabadság csak akkor maradhat fenn, ha a hatalom megosztott, ellenőrizhető, időben korlátozott, békés úton leváltható, és gyakorlói nem sajátíthatják ki az államot. Ezért olyan alkotmányos rendet állítunk fel, amely védi az emberi méltóságot, biztosítja a politikai pluralizmust, megakadályozza a közhatalom tartós kisajátítását, és felelősséget visel a jelen és a jövő nemzedékek életfeltételeiért.
Az állam minden szerve és minden közhatalmat gyakorló személy e rend szolgája, nem birtokosa.
I. FEJEZET
ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK
- cikk – Az állam neve és jellege
(1) Hazánk neve Magyarország.
(2) Magyarország független, demokratikus jogállam.
(3) Magyarország államformája köztársaság.
- cikk – A közhatalom forrása
(1) A közhatalom forrása a nép.
(2) A nép a közhatalmat választott képviselői útján, közvetlen demokratikus eszközökkel és helyi önkormányzás útján gyakorolja.
(3) Választási vagy parlamenti többség nem értelmezhető a közhatalom korlátlan birtoklására, az állami intézmények pártpolitikai kisajátítására vagy az alkotmányos rend lényegi elemeinek megszüntetésére adott felhatalmazásként.
- cikk – A hatalom megosztása
(1) A közhatalom gyakorlása megosztott, egymást ellenőrző és egymástól szervezetileg elkülönülő intézmények útján történik.
(2) A közhatalom kizárólagos vagy túlnyomó birtoklására irányuló bármely törekvés alkotmányellenes.
(3) Az alkotmányosság megítélésekor nem csupán az intézmények formális fennállását, hanem tényleges autonómiájukat, működési függetlenségüket és egymáshoz való viszonyukat is vizsgálni kell.
- cikk – Az alkotmányos rend sérthetetlen magja
(1) Semmis az Alkotmány olyan módosítása, valamint minden olyan közhatalmi intézkedés vagy jogértelmezés, amely az alkotmányos rend sérthetetlen magját részben vagy egészben megszünteti, kiüresíti vagy megkerülhetővé teszi.
(2) Az alkotmányos rend sérthetetlen magjához tartozik különösen:
a) az emberi méltóság sérthetetlensége,
b) az alapvető jogok lényeges tartalma,
c) a szabad, tisztességes és rendszeres időközönként megtartott választás,
d) a többpártrendszer és a politikai pluralizmus,
e) a hatalmi ágak elválasztása,
f) a bíróságok függetlensége,
g) az alkotmánybíráskodás függetlensége,
h) a sajtó és a nyilvánosság szabadsága,
i) a helyi önkormányzás érdemi autonómiája,
j) a közpénzek átláthatósága,
k) a jogorvoslathoz való jog.
(3) A sérthetetlen mag sérelmének megítélésekor a szabályozás célját, előrelátható tényleges hatását és gyakorlati következményeit kell vizsgálni.
- cikk – Nemzetiségek és közösségek
(1) A Magyarországon élő nemzetiségek a politikai közösség részei és államalkotó tényezők.
(2) Magyarország védi a nemzetiségek nyelvét, kultúráját, önazonosságát és közösségi önszerveződését.
(3) Senki sem zárható ki a politikai közösségből származása, nemzetisége, hite, világnézete, neme, fogyatékossága vagy más helyzete miatt.
- cikk – Európai és nemzetközi együttműködés
(1) Magyarország törekszik a népek közötti békére, együttműködésre és a nemzetközi jog tiszteletére.
(2) Magyarország az Európai Unió tagjaként és nemzetközi kötelezettségei szerint jár el, az alkotmányos identitás, a demokrácia, a jogállamiság és az alapjogok védelmével összhangban.
- cikk – Természeti és kulturális örökség
(1) Magyarország védi és megőrzi a természeti erőforrásokat, a termőföldet, az ivóvízkészletet, az erdőket, a biológiai sokféleséget, a táji és épített örökséget, valamint a kulturális értékeket.
(2) Az állam és mindenki köteles e javakat a jelen és a jövő nemzedékek érdekében megóvni.
II. FEJEZET
ALAPVETŐ JOGOK ÉS KÖTELESSÉGEK
- cikk – Az élet és az emberi méltóság védelme
(1) Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz.
(2) Az emberi méltóság sérthetetlen.
(3) Senki nem fosztható meg önkényesen az életétől vagy emberi méltóságától.
- cikk – Kínzás és embertelen bánásmód tilalma
(1) Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.
(2) Tilos a szolgaság, az emberkereskedelem és az ember önrendelkezését súlyosan sértő bármely gyakorlat.
- cikk – Szabadság és személyi biztonság
(1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.
(2) Szabadságot elvonni vagy korlátozni csak törvényben meghatározott okból, bírósági vagy bírói felülvizsgálatnak alávetett eljárásban lehet.
(3) Mindenkit, akit szabadságától megfosztanak, haladéktalanul tájékoztatni kell ennek okáról, és biztosítani kell számára a bírósághoz fordulás jogát.
- cikk – Magánélet, adatok, közérdekű információk
(1) Mindenkinek joga van a magán- és családi élet, az otthon, a kapcsolattartás és a jó hírnév tiszteletben tartásához.
(2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez.
(3) Mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.
- cikk – Gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága
(1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához.
(2) Az állam és a vallási közösségek különváltan működnek.
(3) A vallási közösségek önállóak; az állam velük közösségi célok érdekében együttműködhet, de nem azonosulhat velük.
- cikk – Gyülekezés, egyesülés, politikai részvétel
(1) Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.
(2) Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és azokhoz csatlakozni.
(3) Politikai pártok szabadon alapíthatók és működhetnek; működésüknek tiszteletben kell tartania a demokratikus jogállamot.
- cikk – Véleménynyilvánítás, sajtó és nyilvánosság
(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, valamint biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
(3) A sajtószabadság sérelmének minősül nemcsak a közvetlen cenzúra, hanem minden olyan állami vagy államhoz kötődő intézkedés is, amely céljában vagy előrelátható hatásában a médiapluralizmus érdemi csökkenésére, a szerkesztői függetlenség gyengítésére, a független szerkesztőségek gazdasági ellehetetlenítésére vagy a közmédia pártpolitikai kisajátítására vezet.
(4) Közpénzből fenntartott média nem használható valamely politikai erő támogatására vagy ellenfele hátrányos helyzetbe hozására.
(5) Az állami hirdetések, tájékoztatási kampányok és kommunikációs megrendelések elosztása kizárólag előre rögzített, objektív, nyilvános és bíróságilag teljes körűen felülvizsgálható szabályok szerint történhet.
(6) A közmédia felügyeleti és vezető testületeinek összetétele nem biztosíthat meghatározó befolyást egyetlen parlamenti többségnek vagy kormánynak sem.
(7) Tilos a médiapiaci befolyás olyan közvetett megszerzése vagy fenntartása, amely formálisan magánjogi tulajdoni, finanszírozási vagy irányítási szerkezet mögé rejtve ténylegesen valamely politikai erő túlsúlyát szolgálja.
(8) A médiapluralizmus vizsgálatánál nem csupán a formális tulajdonosi szerkezetet, hanem a tényleges finanszírozási függést, a szerkesztési befolyást, a közvetett tulajdonosi láncot, az összehangolt irányítást és az állami hirdetési pénzek koncentrációját is értékelni kell.
(9) Semmis az a jogszabály vagy állami intézkedés, amely céljában vagy előrelátható tényleges hatásában politikailag összpontosított médiapiaci túlsúly létrehozására, fenntartására vagy leplezésére alkalmas.
(10) A sajtószabadságot érintő ügyekben gyorsított és soron kívüli bírói eljárást kell biztosítani.
- cikk – Tudomány, művészet, oktatás
(1) A tudományos kutatás és a művészeti alkotás szabad.
(2) Az oktatás szabadsága és az intézményi autonómia törvényben meghatározott keretek között biztosított.
(3) Mindenkinek joga van a művelődéshez.
- cikk – Tulajdon, munka és vállalkozás
(1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez.
(2) A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.
(3) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen, közérdekből, törvényben meghatározott esetben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
(4) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz.
(5) A tulajdonjog megkülönböztetés nélkül illeti meg az egyéneket és a közösségeket.
- cikk – Egyenlőség és megkülönböztetés tilalma
(1) A törvény előtt mindenki egyenlő.
(2) Magyarország biztosítja az alapvető jogokat mindenkinek, bármely megkülönböztetés nélkül.
(3) A tényleges esélyegyenlőség előmozdítása érdekében törvény külön intézkedéseket állapíthat meg.
- cikk – Tisztességes eljárás és jogorvoslat
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogait és kötelezettségeit független és pártatlan bíróság tisztességes, nyilvános és ésszerű határidőn belüli eljárásban bírálja el.
(2) Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, a védelemhez való jog és a jogorvoslathoz való jog.
(3) A jogorvoslatnak gyorsnak, érdeminek, ténylegesen hozzáférhetőnek és a jogsérelem megelőzésére, megszüntetésére vagy orvoslására alkalmasnak kell lennie.
- cikk – Szociális biztonság és emberhez méltó lét
(1) Az állam törekszik a szociális biztonság feltételeinek megteremtésére.
(2) A gyermekeket, az időseket, a fogyatékossággal élőket, a betegeket és a kiszolgáltatott helyzetben lévőket külön védelem illeti meg.
(3) Az állam a létfenntartást biztosító minimumot senkitől nem vonhatja meg önkényesen.
- cikk – Az alapjogok korlátozása
(1) Alapvető jog csak törvényben, más alapvető jog vagy alkotmányos érték védelme érdekében, szükséges, alkalmas és arányos módon korlátozható.
(2) Az alapvető jog korlátozása csak akkor tekinthető szükségesnek, ha a kitűzött alkotmányos cél enyhébb eszközzel nem érhető el.
(3) Az alapvető jog korlátozása csak akkor tekinthető arányosnak, ha az okozott jogsérelem súlya nem haladja meg a védeni kívánt alkotmányos érdek jelentőségét.
(4) Az alapvető jog lényeges tartalma nem korlátozható.
(5) Semmis az a korlátozás, amelynek valódi célja vagy előrelátható tényleges hatása politikai ellenfél, társadalmi csoport, sajtószereplő vagy civil szervezet hátrányos helyzetbe hozása.
(6) Alapjogot korlátozó törvény esetén a jogalkotó köteles a szükségességi és arányossági indokokat részletesen és nyilvánosan megadni; ennek hiánya a szabályozás alkotmányellenességét valószínűsíti.
III. FEJEZET
A KÖZHATALOM GYAKORLÁSÁNAK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
- cikk – Jóhiszemű alkotmánygyakorlás
(1) A közhatalom gyakorlása csak jóhiszeműen, az Alkotmány céljával összhangban történhet.
(2) Semmis minden olyan jogszabály, szervezeti megoldás vagy jogértelmezés, amely formális jogszerűség látszata mellett az Alkotmány megkerülésére, kiüresítésére vagy céljának kijátszására irányul.
(3) A rosszhiszemű alkotmánygyakorlás megállapításánál a jogszabály vagy intézkedés szövegét, célját, előkészítését, előrelátható hatását, gyakorlati következményeit és az elfogadás körülményeit együttesen kell vizsgálni.
(4) A jóhiszeműség vélelme nem zárja ki a visszaélés megállapítását, ha az intézkedés tényleges hatása az Alkotmány garanciális rendelkezéseinek gyengítésére irányul.
- cikk – Az állam pártpolitikai semlegessége
(1) Az állam és szervei pártpolitikailag semlegesek.
(2) Közpénz, állami adatbázis, közhatalmi jogosítvány, közintézményi infrastruktúra vagy állami kommunikáció nem használható közvetlenül vagy közvetve valamely politikai erő támogatására vagy ellenfele hátrányos helyzetbe hozására.
(3) Kormányzati tájékoztatás kizárólag közfeladat, közszolgáltatás vagy tényleges veszélyhelyzet tárgyában, tényszerű és ellenőrizhető tartalommal nyújtható.
(4) Olyan állami kommunikáció, amelyben politikai értékítélet, ellenzéki szereplőre vonatkozó minősítés, kampányszerű összehasonlítás vagy választói akarat befolyásolására alkalmas üzenet szerepel, pártpolitikai kommunikációnak minősül és közpénzből nem finanszírozható.
(5) E cikk megsértése esetén gyorsított bírói eljárásnak van helye; a bizonyítási teher az államot terheli annak igazolására, hogy kommunikációja kizárólag közérdekű és politikailag semleges volt.
- cikk – A végrehajtó hatalom időbeli korlátozása
(1) Ugyanazon személy a végrehajtó hatalom tényleges vezetőjeként legfeljebb két teljes választási ciklusnak megfelelő időtartamon át gyakorolhat megszakítás nélkül meghatározó irányítást.
(2) Tilos e korlátozás megkerülése formális tisztségcserével, háttérirányítással vagy a tényleges döntéshozatal más tisztségbe való áthelyezésével.
IV. FEJEZET
AZ ORSZÁGGYŰLÉS
- cikk – A törvényhozó hatalom szerkezete
(1) A törvényhozó hatalmat kétkamarás Országgyűlés gyakorolja.
(2) Az Országgyűlés alsóháza a Képviselőház, felsőháza a Közösségek Háza.
(3) A két kamara együttes rendeltetése a népképviselet, a politikai pluralizmus, a területi és helyi önrendelkezés védelme, valamint a közhatalom koncentrációjának korlátozása.
- cikk – A Képviselőház
(1) A Képviselőház a népakarat elsődleges, közvetlen képviseleti fóruma.
(2) Tagjait általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen, titkos választással kell megválasztani.
(3) A Képviselőház választási rendszere arányos jellegű; a mandátumok legalább hetven százalékát listás, arányos szabályok szerint kell kiosztani.
(4) A választási rendszer nem tartalmazhat olyan szabályt, amely céljában vagy előrelátható hatásában a relatív győztes túlzott felülreprezentálására alkalmas.
(5) A bejutási küszöb önálló párt esetén négy százaléknál magasabb nem lehet.
- cikk – A politikai pluralizmus védelme
(1) A választási rendszer, a kampányszabályozás, a közmédia működése, a pártfinanszírozás és a jelöltállítás feltételei nem alakíthatók úgy, hogy a politikai versenyt ténylegesen néhány szereplőre szűkítsék.
(2) Az állam köteles biztosítani az új és kisebb politikai közösségek reális esélyét a demokratikus részvételre.
- cikk – A Közösségek Háza
(1) A Közösségek Háza a területi közösségek, a helyi önkormányzás és az alkotmányos kiegyensúlyozás kamarája.
(2) A Közösségek Háza hetvenkét tagból áll.
(3) A tagok egyharmadát a vármegyék és a főváros választják, területi egyenlőségre épülő szabályok szerint, közvetlen választással.
(4) A tagok egyharmadát a helyi önkormányzatok delegálják oly módon, hogy a települési önkormányzatok, a megyei önkormányzatok, a megyei jogú városok és a főváros önkormányzata egyaránt képviselethez jusson, továbbá egyetlen pártpolitikai többség vagy kormányzati befolyás alatt álló önkormányzati blokk ne szerezhessen kizárólagos irányítást.
(5) A tagok egyharmadát a választópolgárok közvetlenül választják külön, országos, arányos rendszerben, a Képviselőház választásától időben elkülönített választáson.
(6) A Közösségek Háza összetétele nem alakítható úgy, hogy ugyanazon politikai erő vagy azzal tartósan azonos érdekcsoport a helyek több mint kétötödét birtokolja.
(7) A Közösségek Háza tagjainak megbízatása hat évre szól; a tagok egyharmada kétévente újul meg.
(8) Ugyanazon személy legfeljebb egy alkalommal választható vagy delegálható újra.
(9) A Közösségek Háza nem oszlatható fel, és választási rendje nem módosítható a tagok egyharmadának soron következő megújulását megelőző két évben.
(10) A Közösségek Háza tagja nem lehet a Kormány tagja, államtitkár, kormánymegbízott, alkotmánybíró, bíró, ügyész, fegyveres szerv hivatásos állományú tagja, valamint országos pártvezető tisztségviselő.
- cikk – A Közösségek Háza választási és delegálási garanciái
(1) A területi és országos úton betöltött helyek választási szabályait úgy kell megalkotni, hogy azok ne kedvezzenek aránytalanul a Képviselőházban már többséget szerzett politikai erőnek.
(2) Az önkormányzati delegálás rendjének biztosítania kell a politikai és területi pluralizmust; semmis az a szabályozás, amely a delegálási rendszert a központi állam vagy a mindenkori kormány érdekeihez igazítja.
(3) A delegálási eljárás nyilvános; minden jelölést, szavazatot, támogatást és összeférhetetlenségi nyilatkozatot közzé kell tenni.
(4) A Közösségek Háza tagjaira vonatkozó jelölési, választási és delegálási szabályok felett az Alkotmánybíróság előzetes és utólagos alkotmányossági kontrollt gyakorol.
(5) Ha valamely megüresedett hely betöltése a rendes szabályok szerint kilencven napon belül nem lehetséges, ideiglenes tag nem nevezhető ki; a hely betöltéséig a kamara csökkent létszámmal működik.
(6) A két kamara vagy a független alkotmányos szervek közötti patthelyzet nem használható fel ideiglenes politikai kinevezésre, rendkívüli kormányzati felhatalmazás bővítésére vagy a hatáskörök végrehajtó hatalomhoz telepítésére.
(7) Ha az Alkotmány által megkívánt megegyezés hiánya miatt valamely tisztség vagy döntés határidőben nem jön létre, a feladat ellátását kizárólag törvényben előre meghatározott, politikailag semleges, korlátozott jogkörű helyettesítési rend biztosíthatja.
(8) A helyettesítési rend alapján eljáró személy új stratégiai, személyi, költségvetési vagy szervezetalakító döntést nem hozhat, kivéve ha annak elmaradása közvetlenül veszélyeztetné az érintett intézmény folyamatos, törvényes működését.
(9) A patthelyzet feloldására szolgáló valamennyi eljárás nyilvános, indokolt és bíróságilag, illetve alkotmánybíróságilag felülvizsgálható.
- cikk – A két kamara viszonya
(1) A törvényjavaslatokat főszabály szerint a Képviselőház tárgyalja először.
(2) A Közösségek Háza minden elfogadott törvényt megvizsgál.
(3) Rendes törvény esetén a Közösségek Háza halasztó vétóval élhet.
(4) Az Alkotmány módosításához, a választási rendszer alapvető szabályaihoz, a népszavazás szabályaihoz, a bírósági szervezetre, az Alkotmánybíróságra, az ügyészségre, az önkormányzatok érdemi autonómiájára, a rendkívüli jogrendre, a közmédia és a pártfinanszírozás szabályaira vonatkozó törvényekhez a Közösségek Háza egyetértése szükséges.
- cikk – A parlamenti kisebbség jogai
(1) A parlamenti működés rendje nem alakítható úgy, hogy a kisebb pártok vagy ellenzéki szereplők érdemi részvételét kiüresítse.
(2) A bizottsági helyek, felszólalási idők, vizsgálóbizottsági jogosítványok és ellenőrzési eszközök elosztása során biztosítani kell a politikai pluralizmus tényleges érvényesülését.
V. FEJEZET
A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK
- cikk – Az államfő jogállása
(1) A köztársasági elnök az állam egységét fejezi ki és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.
(2) A köztársasági elnök pártpolitikai tevékenységet nem folytathat.
- cikk – Megválasztása és megbízatása
(1) A köztársasági elnököt a két kamara együttes ülése választja, legalább háromötödös többséggel.
(2) Ha ilyen többség nem jön létre, ismételt jelölési eljárást kell lefolytatni.
(3) Megbízatása hat évre szól, és egy alkalommal újraválasztható.
- cikk – Hatáskörei
(1) A köztársasági elnök törvényt megfontolásra visszaküldhet az Országgyűlésnek, valamint előzetes normakontrollra az Alkotmánybírósághoz fordulhat.
(2) A köztársasági elnök nem akadályozhatja tartósan a parlamenti többségből következő kormányalakítást, de köteles fellépni az Alkotmány nyilvánvaló sérelme esetén.
VI. FEJEZET
A KORMÁNY
- cikk – A Kormány jogállása
(1) A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve.
(2) A Kormány a Képviselőháznak politikailag felelős.
- cikk – A miniszterelnök megválasztása
(1) A miniszterelnököt a Képviselőház választja meg.
(2) A miniszterelnök megválasztásához az összes képviselő több mint felének szavazata szükséges.
- cikk – A Kormány alkotmányos korlátai
(1) A Kormány nem sajátíthatja ki az állam intézményeit.
(2) A Kormány működése során köteles tiszteletben tartani a hatalmi ágak elválasztását, a bíróságok függetlenségét, a közszolgálat semlegességét és a közmédia pártatlanságát.
VII. FEJEZET
AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS ÉS AZ ALKOTMÁNYVÉDELEM
- cikk – A bíróságok
(1) Magyarországon a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el.
(2) A bírók kizárólag az Alkotmánynak és a törvénynek vannak alárendelve.
(3) Bíró nem távolítható el, nem helyezhető át és nem fegyelmezhető politikai okból.
(4) Az ügyelosztás kizárólag előre meghatározott, nyilvános és utólag nem módosítható szabályok szerint történhet.
- cikk – A bíróságok igazgatása
(1) A bíróságok igazgatása nem összpontosulhat egyetlen személy vagy szerv kizárólagos ellenőrzése alá.
(2) A bírói önigazgatás részletszabályait sarkalatos törvény állapítja meg.
- cikk – Az Alkotmánybíróság
(1) Az Alkotmánybíróság az Alkotmány legfőbb őre.
(2) Az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogszabályok, az alkotmánymódosítások és minden olyan közhatalmi intézkedés alkotmányosságát, amely az alkotmányos rend sérthetetlen magját, az alapjogok lényeges tartalmát vagy a hatalmi ágak egyensúlyát sértheti.
(3) Az Alkotmánybíróság tizenöt tagból áll.
(4) A tagok megbízatása tizenkét évre szól, és nem újítható meg.
(5) Háromévente legfeljebb a tagok egynegyedének megbízatása járhat le; semmis minden olyan szabály, amely a testület rövid időn belüli tömbös újratöltését lehetővé teszi.
(6) Az Alkotmánybíróság tagjait több szakaszból álló, nyilvános jelölési eljárásban kell kiválasztani.
(7) A jelölés első szakaszában a Képviselőház, a Közösségek Háza, a Kúria bíráinak testülete, az országos ügyvédi kamara, a jogi egyetemek közös tanácsa és az alapvető jogok biztosa egyenlő számban tehet jelölést.
(8) A jelöltek közül a két kamara közös jelölőbizottsága nyilvános meghallgatást követően állít össze kétszeres számú jelöltlistát.
(9) Alkotmánybíróvá az választható, akit a Képviselőház összes tagjának legalább háromötöde és a Közösségek Háza összes tagjának legalább háromötöde külön-külön megválaszt.
(10) Ha két egymást követő eljárásban sem jön létre a szükséges többség, ideiglenes alkotmánybíró nem nevezhető ki; a testület csökkent létszámmal működik tovább, kivéve ha létszáma kilenc fő alá csökken, amely esetben az előző bekezdés szerinti eljárást harmincnaponta ismételni kell a megválasztásig.
(11) Az Alkotmánybíróság hatásköre nem szűkíthető oly módon, hogy az a választási rendszer, az alkotmánymódosítás, a költségvetési tárgyú alapjogi sérelmek, a rendkívüli jogrend, a közpénzek átláthatósága vagy a független intézmények védelme feletti érdemi kontrollt kiüresítse.
(12) Az Alkotmánybíróság költségvetési önállóságát törvény garantálja; költségvetése az előző évinél reálértéken alacsonyabb összegben csak saját hozzájárulásával állapítható meg.
(13) Az Alkotmánybíróság eljárási szabályai biztosítják a gyorsított eljárást az alkotmányos rendet, a választásokat, a rendkívüli jogrendet vagy a sajtószabadságot érintő ügyekben.
- cikk – Az ügyészség
(1) Az ügyészség a közvádat képviselő, alkotmányosan független szerv.
(2) Az ügyészség nem működhet a mindenkori kormány, parlamenti többség vagy más politikai érdekcsoport eszközeként.
(3) A legfőbb ügyész megbízatása kilenc évre szól és nem újítható meg.
(4) A legfőbb ügyészt a Képviselőház és a Közösségek Háza külön-külön legalább háromötödös többséggel választja meg, nyilvános jelölési és meghallgatási eljárást követően.
(5) A legfőbb ügyész nem maradhat hivatalban megbízatásának lejártát követően kilencven napnál hosszabb ideig; ezt követően ügyvivői jogkör nem gyakorolható.
(6) Az ügyészség szervezetén belül az ügyek kiosztása kizárólag előre rögzített, nyilvános, objektív és utólag nem módosítható rend szerint történhet.
(7) Ügy nem vonható el a kijelölt ügyésztől, és nem helyezhető át más ügyészhez vagy más szervezeti egységhez, kivéve törvényben pontosan meghatározott, kivételes okból, írásbeli indokolással és független felülvizsgálat lehetőségével.
(8) A legfőbb ügyész és az ügyészségi vezetők egyedi ügyben nem adhatnak olyan utasítást, amely a vádemelés, a nyomozás elutasítása, a megszüntetés vagy az eljárási cselekmény iránya tekintetében a szakmai mérlegelést politikai vagy önkényes szemponttal helyettesíti.
(9) A belső ügyészi utasítások rendszere nyilvános, kivéve a folyamatban lévő nyomozás olyan részleteit, amelyek nyilvánossága közvetlenül veszélyeztetné az eljárás eredményességét; az általános iránymutatások és priorizálási elvek teljes terjedelemben nyilvánosak.
(10) Az ügyészség köteles döntéseinek általános szakmai szempontjait nyilvánosan közzétenni, és törvényben meghatározott esetekben indokolni a nyomozás elutasítását, megszüntetését vagy a vádemelés mellőzését.
(11) Törvény biztosítja a sértettek, bejelentők és meghatározott közérdekű szereplők számára az ügyészi döntésekkel szembeni független jogorvoslat lehetőségét.
(12) Az ügyészség működését független ügyészi tanács felügyeli, amelynek tagjai többségükben nem vezető ügyészek, hanem választott ügyészek; e tanács jogosult az ügyelosztás, áthelyezés, összeférhetetlenség és belső utasítások jogszerűségét vizsgálni.
(13) Semmis az a szabályozás, amely az ügyészség működését oly módon alakítja át, hogy az a szelektív vagy politikailag részrehajló büntetőigény-érvényesítést elősegítse.
- cikk – Az alapvető jogok biztosa
(1) Az alapvető jogok biztosa és helyettesei az alapjogok védelmét szolgálják.
(2) A biztos eljárása független; jogállását és hatásköreit törvény szabályozza.
(3) A biztos jogosult bármely állami, önkormányzati vagy közfeladatot ellátó szerv eljárását vizsgálni, iratokba betekinteni, adatot kérni és ajánlást tenni.
(4) A biztos az alapjogok súlyos vagy rendszerszintű sérelme esetén közvetlenül az Alkotmánybírósághoz fordulhat.
(5) A biztos megkeresésére minden állami és közfeladatot ellátó szerv köteles érdemi választ adni.
VIII. FEJEZET
A KÖZPÉNZEK, AZ ÁLLAMI VAGYON ÉS AZ ELSZÁMOLTATHATÓSÁG
- cikk – Közpénzek átláthatósága
(1) A közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni.
(2) A közpénzeket és az állami vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni.
(3) A közpénzekre és az állami vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.
(4) Az átláthatósági kötelezettség alól nem mentesít az állami feladat kiszervezése, alapítványi, vállalati vagy más szervezeti forma alkalmazása.
- cikk – Független ellenőrző intézmények
(1) Az állami számvevőszék, a versenyfelügyelet, az adatvédelmi hatóság, a választási igazgatás független szervei, a médiafelügyelet és más ellenőrző intézmények függetlenül működnek.
(2) E szervek vezetőinek kiválasztása több szereplős, nyilvános eljárásban történik.
(3) A független ellenőrző intézmények vezetőit egyetlen parlamenti többség nem választhatja meg önállóan.
(4) E szervek költségvetési és működési önállóságát törvény garantálja.
(5) Hatáskörük nem szűkíthető oly módon, hogy az ellenőrzési funkciójuk ténylegesen kiürüljön.
(6) Az állami számvevőszék, a nemzeti adatvédelmi és információszabadság-hatóság, a médiafelügyelet, a versenyfelügyelet és a választási igazgatás országos vezetőit a Képviselőház és a Közösségek Háza külön-külön legalább háromötödös többséggel választja meg.
(7) A vezetői tisztségekre nyilvános pályázatot kell kiírni; a pályázók szakmai alkalmasságát független szakmai bizottság értékeli, és indokolt rangsort állít fel.
(8) Az adott intézmény vezetője egyszeri, hét és kilenc év közötti, törvényben rögzített, nem megújítható mandátummal rendelkezik.
(9) Az adott intézmény vezetője megbízatásának lejártát követően legfeljebb hatvan napig maradhat hivatalban ügyvivőként, korlátozott jogkörrel; ezt követően új vezető hiányában a helyettesítést kizárólag törvényben előre kijelölt szakmai helyettes láthatja el, új stratégiai döntés meghozatala nélkül.
(10) Ugyanazon politikai többség egy naptári évben e cikk szerinti független intézmények vezetői helyeinek több mint egyharmadát rendes lejárat útján nem töltheti be; ettől eltérni csak előre nem látható megüresedés esetén lehet.
(11) Semmis az a kinevezési, szervezeti vagy működési szabály, amely a független intézmények vezetőinek kiválasztását, leváltását vagy helyettesítését arra teszi alkalmassá, hogy a mindenkori kormány vagy parlamenti többség meghatározó befolyást szerezzen.
IX. FEJEZET
A HELYI ÖNKORMÁNYZÁS
- cikk – Az önkormányzáshoz való jog
(1) Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek.
(2) Az önkormányzati autonómia magában foglalja a saját feladatkört, saját döntési jogkört, saját szervezetalakítást és a működéshez szükséges saját bevételi minimumot.
(3) Önkormányzati feladat, hatáskör vagy bevétel nem vonható el úgy, hogy az az önkormányzást ténylegesen kiüresítse.
(4) Az önkormányzatokat megilleti egy objektív pénzügyi minimum, amelynek számítási alapját törvény az ellátandó kötelező feladatok, a lakosságszám, a területi sajátosságok, az infrastruktúra-állapot és a szociális terhelés figyelembevételével állapítja meg.
(5) Az objektív pénzügyi minimum meghatározásáról és éves felülvizsgálatáról független önkormányzati finanszírozási tanács tesz kötelezően nyilvános szakmai javaslatot; e tanács összetételében biztosítani kell az önkormányzatok, a pénzügyi szakma, a számvevőszék és a bírósági kontrollt kezdeményezni jogosult szervek részvételét.
(6) Az Országgyűlés és a Kormány az önkormányzati finanszírozási rendszert nem alakíthatja úgy, hogy az politikai, világnézeti vagy választási alapon különbséget tegyen az önkormányzatok között.
(7) Az önkormányzati pénzügyi minimumtól való eltérés kizárólag kivételesen, átmeneti időre, külön törvényben, részletes és nyilvános indokolással lehetséges, és az Alkotmánybíróság előtt teljes körűen felülvizsgálható.
(8) Semmis az a költségvetési vagy finanszírozási szabály, amely céljában vagy előrelátható tényleges hatásában az önkormányzatok politikai fegyelmezésére, függésben tartására vagy kiüresítésére alkalmas.
- cikk – Helyi népszavazás
A helyi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó ügyről törvényben meghatározottak szerint helyi népszavazást lehet tartani.
X. FEJEZET
VÁLASZTÁSOK ÉS NÉPSZAVAZÁS
- cikk – A választások alkotmányos integritása
(1) A választásoknak szabadnak, tisztességesnek, egyenlőnek, versenysemlegesnek és érdemben pluralistának kell lenniük.
(2) A választási rendszer nem alakítható úgy, hogy valamely politikai erő előre látható és indokolatlan szerkezeti előnyt élvezzen.
(3) A választási szabályok alapvető elemei a választást megelőző két évben nem módosíthatók.
(4) A választási integritás részét képezi a kampányfinanszírozás átláthatósága, a közmédia pártatlansága, az állami propaganda tilalma, az ajánlási rendszer tisztasága, a szavazatszámlálás ellenőrizhetősége és a jogorvoslat gyorsasága.
(5) A választókerületek kialakítása, a választási igazgatás szervezete és a választási eljárás részletszabályai nem alakíthatók úgy, hogy azok a választói akarat torzítására vagy a politikai verseny indokolatlan szűkítésére legyenek alkalmasak.
- cikk – Népszavazás
(1) Országos népszavazást az Alkotmányban és törvényben meghatározott feltételek szerint lehet tartani.
(2) A népszavazás intézménye nem üríthető ki formai vagy technikai akadályokkal.
XI. FEJEZET
RENDKÍVÜLI JOGREND
- cikk – Kivételes állapotok korlátozása
(1) Rendkívüli jogrend kizárólag akkor vezethető be, ha
a) az országot vagy lakosságát közvetlenül fenyegető fegyveres támadás, súlyos természeti vagy ipari katasztrófa, tömeges járvány, vagy az alkotmányos intézmények működését objektíven ellehetetlenítő, azonnali veszély áll fenn,
b) a rendes alkotmányos és törvényi eszközök bizonyíthatóan elégtelenek,
c) a veszély jellege, terjedelme és várható időtartama nyilvánosan meghatározható.
(2) Rendkívüli jogrend politikai kormányozhatósági nehézségre, társadalmi elégedetlenségre, sztrájkra, békés tiltakozásra, költségvetési vagy kommunikációs válságra nem alapítható.
(3) A rendkívüli jogrendet a Kormány kezdeményezheti, de annak kihirdetéséhez a Képviselőház összes tagja legalább háromötödének és a Közösségek Háza összes tagja legalább háromötödének külön-külön adott hozzájárulása szükséges.
(4) Halaszthatatlan, azonnali cselekvést igénylő esetben a Kormány ideiglenesen, legfeljebb hetvenkét órára intézkedhet, de e határidőn túl a két kamara jóváhagyása hiányában minden rendkívüli intézkedés hatályát veszti.
(5) A rendkívüli jogrend legfeljebb harminc napra rendelhető el; minden meghosszabbítás új, tételes indokolást, részletes szükségességi és arányossági vizsgálatot, valamint a két kamara ismételt háromötödös jóváhagyását igényli.
(6) Rendkívüli jogrend alatt sem korlátozható az emberi méltóság lényeges tartalma, a kínzás tilalma, a bírósághoz fordulás joga, az Alkotmánybíróság működése, a választójog lényeges tartalma, a békés politikai ellenzéki működés, a sajtó teljes működése és a közérdekű adatokhoz való hozzáférés minimuma.
(7) Rendkívüli jogrendre hivatkozva nem módosítható az Alkotmány, nem alakítható át a választási rendszer, nem hosszabbítható meg a parlament vagy az önkormányzatok mandátuma a szükséges minimumon túl, és nem vonható el önkormányzati autonómia.
(8) A rendkívüli intézkedések bírósági és alkotmánybírósági felülvizsgálata folyamatos és soron kívüli; e felülvizsgálatot korlátozó vagy kizáró szabály semmis.
(9) A rendkívüli jogrend fennállása alatt a Kormány köteles ötnaponként nyilvános jelentést tenni az alkalmazott intézkedésekről, azok indokairól, eredményéről és tervezett fenntartásáról.
(10) Semmis az a rendes jogszabály, amely rendkívüli jogrendre jellemző felhatalmazásokat tartósan a rendes jogrend részévé tesz.
XII. FEJEZET
AZ ALKOTMÁNY MÓDOSÍTÁSA
- cikk – Az alkotmánymódosítás eljárása
(1) Az Alkotmány módosítására irányuló javaslat teljes szövegét legalább hat hónappal az első parlamenti szavazás előtt közzé kell tenni.
(2) A módosításhoz az Országgyűlés mindkét kamarájának kétharmados jóváhagyása szükséges két külön választási ciklusban.
(3) A második parlamenti jóváhagyást követően a módosítás csak országos megerősítő népszavazással léphet hatályba.
(4) Az alkotmánymódosítás elfogadása előtt kötelező előzetes alkotmánybírósági vizsgálatnak kell megállapítania, hogy a javaslat nem sérti az alkotmányos rend sérthetetlen magját.
(5) Az eljárási szabályok megsértésével elfogadott módosítás semmis.
XIII. FEJEZET
ZÁRÓ ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK
- cikk – Értelmezési záradék
(1) Ezt az Alkotmányt a szabadságjogok, a politikai pluralizmus, a közhatalom megosztása, a jogállamiság, a helyi önrendelkezés, az átláthatóság és a jóhiszemű alkotmánygyakorlás elve szerint kell értelmezni.
(2) Semmis minden olyan jogértelmezés, amely az Alkotmány céljával ellentétesen, annak garanciális rendelkezéseit kiüresíti.
- cikk – Alkotmányos hűség és ellenállási minimum
(1) Minden közhatalmat gyakorló személy köteles az Alkotmány demokratikus rendjét védeni.
(2) Senki nem köteles teljesíteni olyan utasítást, amely nyilvánvalóan és súlyosan az alkotmányos rend felszámolására, a választások tisztességének megbontására, a bíróságok vagy a sajtó politikai alárendelésére irányul.
(3) Az ilyen utasítás megtagadása miatt az érintettet hátrány nem érheti.
- cikk – Hatálybalépés
Ezt az Alkotmányt a nép megerősítő népszavazással fogadja el, és a kihirdetését követő napon lép hatályba.
Rövid szerkesztői megjegyzés
Ez a tervezet több helyen tudatosan épít a hatályos magyar Alaptörvény olyan elemeire, amelyek illeszthetők egy erősebb, hatalomkorlátozó alkotmányos szerkezethez: ilyen különösen a demokratikus jogállam és a köztársaság tétele, a közhatalom népi eredete, az emberi méltóság, a kínzás tilalma, a személyi szabadság, a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadsága, a tulajdon védelme, a helyi önkormányzás, valamint a közpénzek átláthatósága. Ugyanakkor e tervezet ezeket nem egyszerűen átvette, hanem kiegészítette olyan eljárási és intézményi biztosítékokkal, amelyek célja a hatalomkoncentráció, az intézményfoglalás, a szelektív jogalkalmazás és a rosszhiszemű jogértelmezés megnehezítése.
Magyarország alkotmánytervezete – közérthető, magyarázó változat
Ez a dokumentum a normaszövegű alkotmánytervezet közérthető párja. Nem helyettesíti a jogi szöveget, hanem segít megérteni, hogy az egyes cikkek milyen problémára reagálnak, milyen visszaélési mintát próbálnak megelőzni, és miért úgy vannak megfogalmazva, ahogy.
Preambulum – Miért kell egyáltalán új alkotmányos logika?
A preambulum nem csak ünnepélyes bevezető. A jó preambulum megmondja, mire való az alkotmány. Ebben a tervezetben nem arra, hogy a mindenkori hatalom saját történeti vagy erkölcsi önigazolását beleírja az állam alapdokumentumába, hanem arra, hogy a közhatalmat korlátozza, a szabadságot védje, és világossá tegye: az állam nem ura a társadalomnak, hanem szolgája.
A szöveg tudatosan hangsúlyozza, hogy a hatalomnak megosztottnak, ellenőrizhetőnek, időben korlátozottnak és békés úton leválthatónak kell lennie. Ez azért fontos, mert a modern önkény nem mindig a jog teljes eltörlésével jelenik meg. Gyakran úgy épül fel, hogy a hatalom formailag demokratikus marad, de fokozatosan megszerzi a bíróságokat, a médiát, a választási rendszert, a közpénzeket és az ellenőrző intézményeket. A preambulum azt rögzíti, hogy az alkotmány értelme ennek megelőzése.
I. FEJEZET – Alapvető rendelkezések
- cikk – Az állam neve és jellege
Ez a rész rögzíti, hogy Magyarország demokratikus jogállam és köztársaság. Ez nem puszta forma. A „jogállam” azt jelenti, hogy a hatalom nem lehet önkényes, hanem szabályokhoz kötött. A „köztársaság” pedig azt, hogy a közhatalom nem magántulajdon, nem dinasztikus örökség és nem egyetlen politikai központ birtoka.
- cikk – A közhatalom forrása
Ez a cikk arra a nagyon gyakori visszaélésre reagál, amikor egy választási győztes úgy tesz, mintha a teljes állam átalakítására, bekebelezésére és saját képére formálására kapott volna korlátlan felhatalmazást. A cikk világosan kimondja: a néptől származó hatalom nem azonos a többség korlátlan uralmával.
- cikk – A hatalom megosztása
A modern autoriter rendszerek egyik kedvenc trükkje, hogy meghagyják az intézményeket, de kiürítik őket. Marad parlament, marad bíróság, marad ügyészség, csak éppen ugyanaz a politikai akarat vezérli mindegyiket. Ezért ez a cikk nemcsak a formális különállást, hanem a tényleges autonómiát is követelménnyé teszi.
- cikk – Az alkotmányos rend sérthetetlen magja
Ez az alkotmány egyik legfontosabb önvédelmi pontja. Arra válaszol, hogy lehet-e az alkotmányt úgy módosítani, hogy közben megszűnjön alkotmánynak lenni. A válasz itt az, hogy nem. Vannak olyan elemek – például a többpártrendszer, a szabad választás, a bírósági függetlenség, a sajtószabadság –, amelyeket nem lehet „jogszerűen” felszámolni sem.
- cikk – Nemzetiségek és közösségek
Ez a cikk azt akarja megelőzni, hogy a politikai közösséget a hatalom úgy szűkítse le, mintha csak a hozzá lojális vagy kulturálisan hozzá közel álló emberek tartoznának bele. Az alkotmány itt világossá teszi, hogy a politikai közösség nem zárható rövidre identitáspolitikai vagy hatalmi logikával.
- cikk – Európai és nemzetközi együttműködés
Ez a rész azért fontos, mert a szuverenitás jelszava gyakran válik ürüggyé a belső jogállami korlátok fellazítására. A cikk azt rögzíti, hogy Magyarország nemzetközi és európai együttműködése nem ellentéte a demokráciának és az alapjogoknak, hanem azokkal összhangban értelmezendő.
- cikk – Természeti és kulturális örökség
Ez a cikk arra reagál, hogy a közhatalom rövid távú politikai és gazdasági érdekei ne írhassák felül a jövő nemzedékek életfeltételeit. Nemcsak környezetvédelmi mondat, hanem hatalomkorlátozó szabály is: a jelen kormányzata nem élheti fel következmények nélkül a közös természeti alapokat.
II. FEJEZET – Alapvető jogok és kötelességek
8–10. cikk – Élet, méltóság, szabadság, személyi biztonság
Ezek az alkotmány klasszikus magjai. A céljuk nemcsak az, hogy elvi jogokat soroljanak fel, hanem hogy kizárják a durva állami önkényt: az embertelen bánásmódot, az önkényes fogvatartást, a megalázó büntetést.
- cikk – Magánélet, adatok, közérdekű információk
Ez kettős irányú védelem. Egyfelől védi az állampolgárt az állami vagy más megfigyeléssel, túlterjeszkedő adatkezeléssel szemben. Másfelől biztosítja, hogy a közérdekű információkhoz hozzá lehessen férni. Ez azért fontos, mert a modern hatalom egyszerre szeret túl sokat tudni a polgárról, és túl keveset elmondani önmagáról.
12–13. cikk – Lelkiismeret, vallás, gyülekezés, szerveződés
Ezek a cikkek azt védik, hogy az emberek ne csak magánszemélyként legyenek szabadok, hanem közösen is tudjanak gondolkodni, szerveződni, tiltakozni, pártot vagy közösséget építeni. Egy rendszer akkor kezd keményedni, amikor már nem csak a véleményt, hanem a szerveződés képességét is korlátozza.
- cikk – Véleménynyilvánítás, sajtó és nyilvánosság
Ez a tervezet egyik legerősebb pontja. Nem elégszik meg azzal, hogy „a sajtó szabad”. Kimondja, hogy a sajtószabadság sérelme nem csak cenzúra lehet. Az is sérelem, ha az állam pénzzel, hirdetésekkel, közmédiával, rejtett tulajdonosi hálózatokkal és politikai koncentrációval torzítja a nyilvánosságot.
Másképp mondva: ez a cikk arra a modern módszerre reagál, amikor papíron sok médium létezik, de a valóságban az információs tér mégis egyoldalúvá válik.
15–16. cikk – Tudomány, művészet, oktatás, tulajdon, munka
Ezek a rendelkezések azt védik, hogy az állam ne tudja könnyen ideológiai vagy klientúra-logikával maga alá hajtani az egyetemeket, a kulturális életet, a kutatást vagy a tulajdoni biztonságot. A szabadság nem csak politikai, hanem szellemi és gazdasági tér is.
17–18. cikk – Egyenlőség, tisztességes eljárás, jogorvoslat
Ezek a cikkek azt próbálják elérni, hogy a jog ne csak létezzen, hanem használható legyen. A rossz rendszerek egyik kedvenc technikája, hogy papíron adnak jogot, de az olyan lassú, drága, bonyolult vagy hatástalan, hogy valójában nem véd meg senkit. Ezért kerül bele a hatékony, gyors és érdemi jogorvoslat követelménye.
19–20. cikk – Szociális biztonság, alapjogok korlátozása
A 20. cikk különösen fontos, mert itt szoktak nyílni a „jó szándékú” visszaélések. Szinte mindent lehet korlátozni valamilyen nemes célra hivatkozva. Ezért a cikk nem elégszik meg azzal, hogy a korlátozás legyen „szükséges és arányos”, hanem részletesebben leírja, mit jelentenek ezek a szavak, és külön tiltja a politikailag célzott korlátozást.
III. FEJEZET – A közhatalom gyakorlásának általános szabályai
- cikk – Jóhiszemű alkotmánygyakorlás
Ez a cikk az egyik legfontosabb általános záradék. Arra való, hogy ne lehessen a szöveg kijátszását pusztán technikai jogszerűséggel legitimálni. Ha valaki formailag betart egy szabályt, de a tényleges célja az alkotmányos rend kiüresítése, akkor ez a cikk lehetővé teszi, hogy a bíróságok és az Alkotmánybíróság a valódi célt és hatást vizsgálják.
- cikk – Az állam pártpolitikai semlegessége
Ez a cikk arra a nagyon is valós veszélyre reagál, amikor az állam és a kormány összeolvad. Amikor a közpénz, az állami adatbázis, a hivatalok, az iskolák, a közmédia és a „kormányzati tájékoztatás” valójában kampánygépezetté válik. A cikk külön megpróbálja elválasztani a valós közérdekű tájékoztatást a pártpolitikai propagandától.
- cikk – A végrehajtó hatalom időbeli korlátozása
Ez a személyi hatalomkoncentráció ellen született. Nem azt feltételezi, hogy minden hosszú ideig kormányzó vezető szükségképpen zsarnok lesz, hanem azt, hogy a tartós személyi hatalom önmagában hajlamos hálózatokat, függéseket és intézményi torzulásokat létrehozni.
IV. FEJEZET – Az Országgyűlés
24–26. cikk – A kétkamarás rendszer, a Képviselőház és a pluralizmus
Ezek a cikkek arra a problémára válaszolnak, hogy egyetlen választási győzelem ne legyen elég az egész rendszer birtokbavételéhez. A Képviselőház közvetlenül a népakarat fő fóruma, de arányosabb logikával működik, hogy a társadalmi sokszínűség ne vesszen el a választási matematikában.
A pluralizmus védelme azért külön cikk, mert a politika szűkítése nem csak a mandátumelosztásnál történik. Ugyanolyan fontos a kampányszabály, a pártfinanszírozás, a közmédia, a jelöltállítás és a részvétel feltételei.
27–29. cikk – A Közösségek Háza és a két kamara viszonya
A felsőház célja itt nem az, hogy a politikát arisztokratikus vagy nosztalgikus díszletekkel bővítse, hanem hogy lassítson, szűrjön és egy második legitimációs szintet hozzon be. Területi, önkormányzati és külön országos legitimációból áll össze, mert csak így van esélye arra, hogy ne ugyanannak az országos párthullámnak legyen a másolata.
A patthelyzet-kezelési szabályok különösen fontosak. Arra reagálnak, hogy a megegyezés hiányát a végrehajtó hatalom ne fordíthassa a maga javára, például ideiglenes kinevezésekkel vagy rendkívüli felhatalmazásokkal.
- cikk – A parlamenti kisebbség jogai
Ez a cikk azt védi, hogy a parlamentbe bejutott kisebb erők ne csak dísznek legyenek ott. A demokrácia nem pusztán szavazatszámolás, hanem ellenőrzés, vita, napirendhez jutás és vizsgálati jog is.
V. FEJEZET – A köztársasági elnök
31–33. cikk – Az államfő szerepe
Itt az államfő nem uralkodó, nem közvetlen pártpolitikai játékos, és nem is a kormány egyszerű meghosszabbítása. A szerepe a rendszer működésének őrzése, a törvények visszaküldése, az alkotmányos aggályok jelzése. Nem erős végrehajtó szerep, inkább stabilizáló és fékező funkció.
- FEJEZET – A Kormány
34–36. cikk – A Kormány és korlátai
A kormányzásnak kell lennie központja, különben a rendszer működésképtelen lenne. De ez a rész kimondja: a kormány politikailag felelős, nem sajátíthatja ki az államot, és nem kezelheti úgy a független intézményeket, mint a végrehajtó hatalom meghosszabbításait.
VII. FEJEZET – Igazságszolgáltatás és alkotmányvédelem
37–38. cikk – A bíróságok és igazgatásuk
A bírói függetlenséget nem elég elvként kimondani. A visszaélés gyakran nem az ítélkezés nyílt befolyásolásával történik, hanem ügyelosztással, áthelyezéssel, igazgatási centralizációval. Ezért a cikkek ezekre a pontokra is figyelnek.
- cikk – Az Alkotmánybíróság
Ez a tervezet egyik kulcsszerkezete. Azért lett ennyire részletes, mert ha az Alkotmánybíróságot egyetlen többség el tudja foglalni, utána a rendszer nagy része papíron marad csak. A többforrású jelölés, a külön-külön háromötödös választás, a tömbös újratöltés tilalma és a gyorsított eljárás mind ezt a veszélyt csökkenti.
- cikk – Az ügyészség
Ez a cikk kifejezetten a szelektív jogalkalmazás veszélyére reagál. Egy rendszer akkor is torzulhat, ha a törvények jók, de az ügyészség politikailag válogat aközött, kit vesz elő és kit véd meg. Ezért kerül bele az előre rögzített ügyelosztás, az ügyelvonás szűk kivétele, a belső utasítások nyilvánossági minimuma és a független ügyészi tanács.
- cikk – Az alapvető jogok biztosa
Az ombudsman szerepe itt nem dekoráció, hanem korai figyelmeztető rendszer. Olyan szereplő, aki akkor is jelezheti a rendszerszintű jogsértést, amikor az még nem jutott el klasszikus peres útig.
VIII. FEJEZET – Közpénzek, állami vagyon, elszámoltathatóság
- cikk – Közpénzek átláthatósága
A korrupció ebben a logikában nem csupán erkölcsi hiba, hanem alkotmányos veszély. Ha a közpénz elrejthető, kiszervezhető vagy ellenőrizhetetlenné tehető, akkor a hatalom a közös erőforrásokat a saját fennmaradására használhatja.
- cikk – Független ellenőrző intézmények
Ez a cikk azt szolgálja, hogy a számvevőszék, a médiafelügyelet, az adatvédelmi hatóság és más hasonló szervek ne váljanak a politikai többség adminisztratív szárnyává. Ezért részletesebbek a kinevezési és mandátumszabályok.
IX. FEJEZET – Helyi önkormányzás
44–45. cikk – Önkormányzati autonómia és helyi népszavazás
A központosított állam könnyebben válik uralmi gépezetté. Ha minden pénz, feladat és döntés a központtól függ, akkor a helyi közösségek politikailag kiszolgáltatottá válnak. Ezért nem elég azt mondani, hogy „önkormányzatok működnek”; a valódi autonómiához objektív pénzügyi minimum is kell.
X. FEJEZET – Választások és népszavazás
46–47. cikk – Választási integritás
A választások tisztasága nem csak a szavazófülkében dől el. A kampányszabályok, az állami propaganda, a közmédia, az ajánlási rendszer, a körzetrajzolás, a szavazatszámlálás és a gyors jogorvoslat egyaránt részei. Ez a fejezet ezért nem szűkíti le a választási tisztaságot a szavazás napjára.
XI. FEJEZET – Rendkívüli jogrend
- cikk – Kivételes állapotok korlátozása
Ez a szöveg egy nagyon konkrét történelmi tapasztalatra reagál: a rendkívüli jogrendet a hatalom könnyen használhatja arra, hogy a normál korlátokat félretolja. Ezért a cikk pontosabban meghatározza, mikor lehet egyáltalán ilyen állapotot kihirdetni, és mit még ekkor sem lehet megtenni.
A legfontosabb üzenete az, hogy politikai kellemetlenség, tiltakozás vagy kormányzati nehézség nem lehet rendkívüli jogrend alapja.
XII. FEJEZET – Az alkotmány módosítása
- cikk – Az alkotmánymódosítás eljárása
Ez a cikk azt próbálja megelőzni, hogy az alkotmány napi politikai zsákmánnyá váljon. A két cikluson átívelő jóváhagyás, a kétkamarás kétharmad, az előzetes alkotmánybírósági kontroll és a megerősítő népszavazás együtt azt a célt szolgálják, hogy az állam alapszerkezetét ne lehessen gyors többségi lendülettel átírni.
XIII. FEJEZET – Záró és értelmező rendelkezések
- cikk – Értelmezési záradék
Ez a rész azt mondja ki, milyen irányban kell olvasni az alkotmányt. Azért fontos, mert a rosszhiszemű jogértelmezés gyakran nem a szöveg nyílt megsértésével, hanem a jelentésének kifordításával dolgozik.
- cikk – Alkotmányos hűség és ellenállási minimum
Ez a cikk annak a végső helyzetnek a minimumát rögzíti, amikor valaki nyilvánvalóan alkotmányellenes utasítást kap. Nem forradalmi felhívás, hanem annak kimondása, hogy a jogrend nem követelheti meg saját felszámolásának szolgálatát.
- cikk – Hatálybalépés
Az, hogy a nép megerősítő népszavazással fogadja el az alkotmányt, itt nem szimbolikus elem, hanem legitimációs zárókövetelmény. Ezzel a tervezet azt üzeni, hogy egy alkotmány akkor erős, ha nem csak a politikai elit alkotmánya, hanem a politikai közösségé is.
Záró megjegyzés
Ennek a tervezetnek a lényege nem az, hogy „tökéletes” alkotmány legyen. Olyan nincs. A cél inkább az, hogy a hatalom kisajátítása ne legyen könnyű, gyors, hangtalan és jogilag fájdalommentes.
A normaszöveg változata azt mondja meg, mi a szabály. Ez a magyarázó változat pedig azt próbálja láthatóvá tenni, miért kellett a szabályokat ennyire tudatosan megírni.
Mert a rossz rendszerek ritkán egyetlen nagy töréssel jönnek létre. Többnyire apró engedményekből, félrenézésekből, technikai módosításokból, „átmeneti” megoldásokból és későn felismert kijátszásokból épülnek fel. Ez a tervezet ezek ellen próbál előre védekezni.